Mom Jeans Outfit

Petikével már ugyan előző hétvégén közölték, hogy szombaton kirándulni fognak menni, ha jó lesz idő. A pénteki eső viszont abba a hitbe ringatta a kisfiút, hogy ő bizony otthon fog maradni, átjön majd a Marci, vagy ő megy át a Marcihoz, mert úgyis szülinapja volt és kapott egy csomó új játékot.

De a szombat napsütéses volt és Petikének fura érzése támadt, amikor meglátta, hogy édesanyja javában készíti a szendvicseket. Mire készíti a kaját? –gondola magában Petike. A Marciéknál is van mit enni.

 – Ugye milyen szép idő van? –mosolygott Petike anyukája –Milyen szerencse, hogy kisütött a nap! Nagyon szép lesz a Szurdok tanösvényen!

Petike összerakta: a megígért kirándulás bekövetkezik. Látványos hisztibe kezdett, ledobta magát a földre és műkönnyei között valami olyasmit üvöltött, hogy ő világgá megy. Anyukája szemét forgatva sóhajtott, majd felszeletelte az almát és bedobozolta: remélem nem fog megbarnulni, mire ott leszünk –futott át az agyán.

Közben apa is bejött, aki eddig a garázsban tevékenykedett és nézegette az autót, hogy le kell-e mosni, vagy ki kell-e porszívózni, és úgy találta, nem árt rendbe tenni a járművet. Bent látta, hogy Petike épp műsort tart, és próbálta menteni a menthetőt:

 – Gyere Peti, nézzük meg az autót, ki kell porszívózni! –invitálta kedvesen kisfiát

De Petike erre még jobban rázendített, nem hogy nem mehet át Marcihoz, még autót is kell porszívózni.

Az ebéd csodásan telt. Petike nem volt hajlandó semmit sem enni. Karba font kézzel duzzogott a tányérja felett, bár éhes volt és tudta, hogy kirándulás közben már csak az alufóliázott szendvics vár rá.

Az autóban már kezdte elfogadni a tényt, hogy nem a Marcinál van, bevallotta, hogy éhes, és ahogy gurultak a kanyargós utakon már egy szendvicset is majszolgatott. Sőt hozott magával egy kis autót is, amiben majd a sárban fog driftelni.

A Szurdok tanösvény kezdetén már nagyon jól érezte magát, a csobogó víz és sáros csúszós kövek láttán. A patak közepén a legnagyobb vízesésnél ki is szúrt magának egy követ, hogy ő bizony arra fel akar mászni.

 – Anya! Anya! Felmászhatok arra a sziklára ott?

 – Nem, Petike, csúszik, meg le fogsz esni és összetöröd magad.

 – De anya, nem esek le!

 – Petike nem mászhatsz fel a sziklára! Nézz körül, senki sem mászkál a csúszós köveken, mindenki a kitaposott úton halad!

Petike nagyjából tudomásul vette, kisautóját tovább gurította a fák törzsén, miközben a váltó hangját utánozta. Aztán meglátott valamit, amivel rácáfolhatott édesanyja szavaira:

 – De anya! Nézd! A néni is felmászott a sziklára!

Valahogy így képzeltem el az ott kiránduló családok háttértörténetét aznap.

outfit részletei:

  • mom jeans: Pull&Bear
  • kabát: Pull&Bear
  • crop top: H&M
  • cipő: Converse
  • hátizsák: Zara
  • gyűrű: Dorothy and Aby

DSC09467DSC09468DSC09469DSC09477DSC09478DSC09497DSC09501

Kicsiként sokat kirándultunk mi is a családdal. Szinte minden hétvégén ez volt a program, hogy megyünk valahova, én meg otthon akartam maradni Spongya Bobot nézni, vagy valami hasonlót. Persze ott már tökéletesen elvoltam, vittem magammal a kis oroszlánjaimat és játszottam velük a sziklákon. Meg gyűjtöttem is a köveket, hogy jó lesz majd otthon játszani velük. Egyébként a köveket még mindig gyűjtöm, de már nem játszom velük.

De a legnagyobb élmény úgy volt kirándulni, hogy ha jöttek velem egykorúak és tervezgethettük az utunkat a Roxfortba, meg hogy ki melyik házba fog kerülni és honnan lesz varázspálcánk.

Talán mostanra kezdtem el igazán értékelni, hogy akkor vittek szinte minden hétvégén valahová a természetbe, úgy érzem gazdagabb lettem általa.

Te sokat kirándultál kisgyerekként? Vittél magaddal játékokat?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.